Ady Endre (1877-1919)

A Léda-szerelem versei

A 19. század végének új törekvései az ő költészetében teljesedtek ki első ízben. Neve új korszak kezdetét jelöli irodalmunk történetében. A magyar szimbolista költészet megteremtője.

Életrajz

-          1877-ben született Érdmindszenten

-          Zilahon érettségizik, majd Debrecenben jogot tanul

-          1900-tól Nagyváradon a Nagyváradi Napló munkatársa

-          1903. ismeretség és szerelem Diósi Ödönné Brüll Adéllal (LÉDA)

-          1904. Párizsban tudósító, élete során hétszer tölt itt hosszabb-rövidebb időt

-          1905-től a Budapesti Napló munkatársa1906. Új versek, a modern magyar líra első nagy állomása

-          1910. levelet kap rajongójától, Boncza Bertától (Csinszka)

-          1912. szakítás Lédával

-          1915. feleségül veszi Csinszkát, egy ideig Csucsán laknak a költő ekkor már súlyos beteg, majd Budapestre költöznek

-          1919 januárjában meghal Budapesten

Kiegészítés: Rövid fogalommagyarázat

Impresszionizmus:Egyszeri érzések, hangulatok, pillanatnyi lelkiállapotok megragadása. Egyéni látásmód: a világ dolgait nem tényszerűen ábrázolja, hanem az a fontos, hogy a milyen hatás gyakorol az emberre. Irodalomban: elsősorban a lírára jellemző.

Szimbolizmus: XIX. Század vége. Szimbólum = jelkép. Franciaországban létrejött irányzat. Érzések, hangulatok, elvont fogalmak, rejtett összefüggések, mély lényegi tartalmak szimbólumokba rendezése. A képi illetve az elvont sík elemei nem feletethetők meg egymásnak csak egészben, összemosódnak gazdag jelentéstartalmú. Nem lehet megfejteni ezeket a verseket csak megérezni.

Szecesszió: Szecesszió = kivonulás. Hátat fordít a társadalomnak, a valóságos társadalmat tragikusnak látja →pesszimista látásmód. Egyéniség, szubjektum felé fordul. Témái: szerelem túlfűtött érzés, szenvedély minden fölött uralkodik, erotika használata, Perdita motívum: lesüllyedt és tisztátalan örömlányokkal foglakozik a költő és szánalommal fordul feléjük. Halál, betegség, elmúlás romlás, pusztulás

Költészete

-          Verseinek középpontjában önmaga áll

-          A versek történése fiktív térben és időben játszódik, elmosódnak a tér és az idő határai, lélek tájait mutatja be

-          A szereplők nem élnek egyetlen konkrét korban sem, mégis benne élnek mindegyikben

-          Valamennyi vesében találhatók szimbólumok, amelyek többértelműek. Az álmokat vágyakat, a meghatározhatatlant fejezik ki.

-          Hatással volt rá a francia szimbolizmus, Vajda János költészete és a századvég magyar költői

Léda-szerelem jellemzői:

-          Ady életformájában és szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, nyíltan vállalta kapcsolatát Lédával: Léda férjes asszony volt, zsidó, idősebb a költőnél

-          Léda művelt, feltűnő jelenség volt, szabad gondolkodású volt a szerelemben, de ragaszkodott a házasság keretihez. Léda ismerteti meg Adyval a francia költészetet, ennek eredményeképpen változott meg Ady költészete, szinte ő teremtette meg.

-          Ady túl sokat várt ettől a kapcsolattól

-          Menekültek a hétköznapokból az álomvilágba

Léda-versek = „Léda-asszony zsoltárai”

-          Verseit a nagy szenvedély, életvágy, érzéki forróság jellemzi

-          Benne van a menekülés vágy, az egyéni megváltódás óhaja, elválások és egymásra találások, ellentétes és diszharmonikus élmények

-          Hiányérzés, hiábavalóság tudata

-          Halálhangulat, pusztulás, elmúlás

-          Nem eszményi nő Léda, nem boldog szerelem az övék, örök szakítás és kibékülés tíz évi kapcsolatuk.

-          Szerelmi lírája halálhangulatú: egymást és önmagukat is elpusztítják

-          Szerelmi érzés nem a boldogság, a beteljesülés, sokkal inkább a soha be nem teljesülés

-          Újfajta szerelemfelfogás és nőideál

-          Lázadás, polgárpukkasztás a cél

Meg akarlak tartani

-          Megjelenik a szerelemben való ellentét, ezen alapul a vers

-          Csak a vágyakozás, a reménykedés adja szerelmük tüzét

Héja - nász az avaron

-          Diszharmonikus szerelem motívumai jelennek meg: vergődő nyugtalanság, örökös fájdalom, céltalanság.

-          Szerelmesek szimbóluma a héjapár

-          Látunk egy szerelmi együtlétet, de ez nem túl idilli, inkább harc

-          Ady és Léda násza egy csókos ütközet, útjuk a Nyárból az Őszbe tart

-          Egyre gyorsabban mennek az Őszbe, végül megölik egymást, elpusztulnak

-          A küzdelem a szerelem általános jellemzője

-          Általános sorsot példáz a vers: nemek ősi harcát, de a befejezés némi együttérzést sugall, ellenfelek a harcban, de szövetségesek a reménytelenségben

-          Durva, nyers mozdulatok, hanghatások

Örök harc és nász

-          Minden szerelem rejtett ellentmondása a vonzás és taszítás kettőssége

-          A teljes egyesülés vágya és ennek lehetetlensége jelenik meg

Lédával a bálban

-          Mátka párok ↔ fekete pár

-          A mátka párok boldogok, örülnek a szerelemnek, fiatalok

-          A fekete pár már öreg, mások, mint a többi

-          Mikor őt megjelennek, mások megijednek tőlük, attól, hogy ilyen is lehet a szerelem

-          Ők valamennyire átveszik a főszerepet, elkezdenek táncolni

-          Sejtelmes vízió fejezik ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlását

-          A vers sejteti, hogy nincs igazi örömöt és megváltást jelentő szerelem, a boldogtalanság mindig a boldogság mögött áll

Elbocsátó szép üzenet

-          Kegyetlen szakító vers, amellyel szerelmük véget ér

-          Igaztalan költemény, amely nemcsak egy asszony megtagadása, hanem szakítás magával a szerelemmel is

-          Ady minden nőben önmagát szerette, ezért a kemény szavak, amelyekkel Lédát mélyen megbántja

Új időknek új dalai - Ady költészetének újdonságai

Az Új versek c. kötet megjelenésének éve, 1906 vízválasztó dátum a magyar irodalomban. Ha össze akarjuk foglalni, miben is hozott Ady merőben újat, a következő szempontokat sorolhatnánk fel:

1. profetikus küldetéstudata
A köteteiben kirajzolódik népe iránt érzett profetikus elhivatottság-tudata, a meg nem értett vátesz-költő alakja, a magyarságért felvállalt küzdelmének reménytelensége (A magyar messiások, Új vizeken járok), prófétai magánya (az Illés szekerén előhangja, Szeretném, ha szeretnének). Nemzetszemlélete kritikus, mely egyszerre szeretetteljes féltés és haragvás, nemzetostorozó indulat.

2. a "felfokozott személyesség" lírája, szimbolista és tudat-líra
Merőben új líramodellel lép fel, a "fölfokozott személyesség" lírájával: versei kísérletek a maga identitásának, szellemi kilétének körülírására. Saját belső világára, látomásaira, sejtelmeire összpontosít, éppen ezért mondandójának kifejezéséhez a szimbolizmus eszközeihez nyúl: érzékletes tárgyi és természeti jelenségekkel, képekkel, jelképekkel fejezi ki belső világának rezdüléseit. Versei születéséhez nem külső élmények, hanem tudatállapota adja a motivációt.

3. sajátos jelképrendszere, köteteken átívelő lírafolyam
A belső élmények megragadására felhasznált képek, jelképek sajátos jelképrendszerré, "mitológiává" formálódnak költészetében. Verseit biblikus, antik, magyar kultúrtörténeti utalások, allúziók szövik át. Vezérmotívumai, s az egyes témakörök köteteken át folytatódnak, így egy kötet nem csupán versek gyűjteményét jelenti, többletjelentést hordoz. A téma- és motívumhálózatnak köszönhetően életműve egységes lírai folyammá szélesül.

4. verseinek ritmikája
Ady nem ragaszkodott a hagyományos verselési szabályokhoz. Sorai nem a hagyományos verselési módot követik, legtöbbször szabálytalanok. Ennek oka, hogy szabadon, komplex módon alkalmazza az időmértékes és ütemhangsúlyos verselési technikát. Így születnek kevert ritmusú versei, melyekben időmértékes és ütemhangsúlyos sorok kerülnek egymás mellé, ötvözött verseiben pedig a jelenség egy soron belül is előfordul. Ha megszokott ritmusú költeményt ír, annak mindig külön poétikai oka van, pl. az archaizálás a kuruc versek esetében.

Költészetének főbb témái

a. Víziók a "magyar Ugar"-ról

(Versek: A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája).

Ady nemzetostorozó versei ezek, melyekben harcias dühvel száll szembe a magyar elmaradottsággal, szellemi korlátoltsággal. A versek tájleíró szakaszai, melyek durva környezetet festenek elénk, valójában nem konkrét tájat ábrázolnak, hanem látomások, szimbólumok. A verseket feszültté teszik a durva környezet és a finomságot, szépséget jelképező képek erős kontrasztjai. A kontrasztot Ady még jobban fokozza azzal, hogy az Új versek c. kötetében A magyar Ugaron ciklus után A daloló Páris verseit helyezi, mely város a szabadság, a kultúra szimbóluma.

b. Léda-versek

(Versek: Héja-nász az avaron, Lédával a bálban, Örök harc és örök nász, Elbocsátó, szép üzenet.)

Ady feltűnést és megbotránkozást keltett már azzal is, hogy nyíltan vállalta viszonyát egy férjes asszonnyal, Lédával, de még inkább újszerű, merész, érzékiségtől, szenvedélyektől vérbő szerelmi lírájával, mely jelentősen eltért a korábbi magyar szerelmi lírától. Szerelmes versei azonban sosem a megtalált boldogságról, a szerelmes idillről szólnak, épp ellenkezőleg: a Léda-szerelem a beteljesülés boldog nyugalma helyett diszharmonikus, gyötrő, nyugtalansággal teli élményt nyújt számára, mely hiányérzettel és halálfélelemmel vegyül. Az állandó érzelmi hullámzásokkal teli kapcsolat végét az Elbocsátó, szép üzenet című kegyetlen, gőgös vers jelzi.

c. Hiányérzet

(Versek: Kocsi-út az éjszakában.)

A versben megjelenő táj ezúttal sem valóságos, hanem képzeletbeli, lelki táj. A vers visszafogott, egyszerű stílusával a boldogság elérhetetlenségét, a kozmikus méretű összeomlást, a "minden egész eltörött" életérzését végérvényes, megváltoztathatatlan tényként közli.

d. Halál-versek

(Versek: A ködbe-fúlt hajók , A Halál rokona, Párisban járt az Ősz.)

Ady a Nagyváradon szerezett betegségén túl rendkívül önpusztító életmódjával is rombolta egészségét. Az évek előrehaladtával egyre többet foglalkoztatta az elmúlás, a megsemmisülés gondolata. A Vér és arany c. kötetében kap először önálló ciklust a halál témája. Sok versében a halál nem ijesztő jelenség, hanem szép, megnyugtató és vonzó (A Halál rokona, A ködbe-fúlt hajók). Legszebb halál-verse talán a Párisban járt az ősz, melyben a melankolikus, békés, idilli lélekállapotot baljós, tragikus hangulat váltja fel: a nihil, az elmúlás kikerülhetetlen szükségszerűségének felismerése váltja ki ezt.

e. Istenes versek

(Versek: Hiszek hitetlenül Istenben, Imádság háború után, Álmom: az Isten, Istenhez hanyatló árnyék, A Sion- hegy alatt.)

Ady az Illés szekerén c. kötetben rendezte először önálló ciklusba istenes verseit. Hagyományos értelemben véve nem volt hívő ember, de egész életét végigkísérte az istenkeresés, a hinni akarás, az üldöztetésből az elfelejtett Istenhez való menekülés vágya. Vallásossága azonban tele volt kételyekkel, nem talált megnyugvást benne. Verseinek Istene is szimbólum: a minden versében más és más, ellentétekkel teli istenkép a lélek misztikum iránti vágyának, a felülemelkedés és megnyugvás vágyának megtestesítője.

f. Forradalmi versek

(Versek: Csák Máté földjén, A Hadak Útja, Dózsa György unokája, Rohanunk a forradalomba.)

Ady politikai nézetei publicisztikájában hamarabb jelentkeztek, mint költészetében. A polgári radikalizmus híve volt, a magyarság helyzetének jobbra fordulását a polgári forradalomtól remélte. A forradalom iránti rajongása sokáig valamiféle idegenségérzéssel, távolságtartással járt együtt (A Hadak Útja). 1912-ben kapott újra lángra forradalmi költészete, melytől kezdve feloldódik magányossága, elszigeteltsége, és azonosulni tud a tüntető néptömeggel. Valósággal idealizálja a forradalmat, allúzióival bibliai magasságokba emeli. A világháború küszöbén azonban inkább a népét féltő aggodalom lett úrrá politikai versein.

g. Magyarság versek

(Versek: A hőkölés népe, Pimasz, szép arccal, Nekünk Mohács kell, A fajok cirkuszában, Az Idő rostájában, A föl-földobott kő, Magyar jakobinus dala, kuruc versek.)

Ostorozó, keserű hangvételű magyarság-verseit a nemzetféltés ihlette, a félelem, hogy fenn tud-e maradni a magyarság a népek közötti versengésben. Ostorozta akarathiánya, tehetetlensége, gyávasága miatt (A hőkölés népe, Pimasz, szép arccal), nemzetéért való aggódása "fordított himnusz" írására sarkallta (Nekünk Mohács kell): a magyarság csak állandó sorscsapások közepette képes fennmaradni. Ugyanakkor mindezt nem kívülállóként tette, azonosult nemzetével, vállalta vele a sorsközösséget (Nekünk Mohács kell, Az Idő rostájában). Hazaszeretetének talán legszebb verse A föl-földobott kő: bár tiltakozik a gravitáció, a visszahullás elkerülhetetlensége ellen, mégis a "visszahullásban" gyöngédség, ragaszkodás, szeretet kap hangot.

h. Világháborús költészete

(Versek: Emlékezés egy nyár-éjszakára, Ember az embertelenségben, Mag hó alatt, Új s új lovat.)

A világháború kitörésétől kezdve Ady költészetének központi témája a magyarság féltése. A világot felforgató háború a világvége, a teljes pusztulás látomásos képeivel jelenik meg verseiben (Emlékezés egy nyár-éjszakára) ugyanakkor új küldetéstudatot ébreszt benne: az értékek átmentésének kötelezettségét, az élet elpusztíthatatlanságának hirdetését, a "mégis" dacos helytállását (Ember az embertelenségben, Mag hó alatt). Utolsó, életében megjelent, A halottak élén című verseskötetének darabjai is a rémület mellett élő reményt hirdetik (Új s új lovat): "Embernek, míg csak van ember, / Megállni nem lehet".

Ady szerelmi költészete

Fellépése a magyar líra egész történetének leglátványosabb s alighanem legradikálisabb fordulatát hozta. Harmadik kötetétől kezdve, mely ugyanabban az évben és ugyanazzal a címmel jelent meg, mint a Monarchia költészetének másik nagy szimbolista áttörése, Rilke versgyűjteménye, tehát az Új Versektől  (1906) kezdve személye, és pályája is önnönmagánál nagyobb jelentőséget kapott. Életének és életművének saját súlyát a lázadó gesztus ereje sokszorozta meg. Minden sorát átható esztétikai lényegéhez is hozzátartozik, hogy Ady neve verseivel, cikkeivel, utazásaival és szerelmeivel egy valóságos Ady-mítoszt jelent a magyar irodalomban.

Szenvedélyes volt mind az újságírásban, mind a szerelemben. Publicisztikájával és költészetével, sőt, egész életformájával nem a közerkölcsnek akart megfelelni, hanem ez egy fajta őszinteségigény a korra jellemző szigorú álerkölccsel szemben.

1903. augusztusában találkoik Diósiné Brüll Adéllal, Lédával. Szerelmük nem lehettet társadalmilag elfogadott, hiszen Léda férjezett, zsidó asszony volt, ráadásul idősebb is az írónál. Ezér kapcsolatukat egy újfajta erkölcs körvonalazódása, a testiség motívumainak felerősödése, vonzó idegenségélmény jellemezte.

A Léda-korszak fontosabb versei: Meg akarlak tartani, Lédával a bálban, Séta bölcsőhelyem körül, Áldásadás a vonaton, Elbocsátó, szép üzenet. Az örök paradoxon szimbóluma, a mitizált nemiség és az abszurd szerelem groteszk költeménye ebben a gondolatkörben a Héja-nász az avaron.

Az Új versek kötet Léda asszony zsoltárai ciklusának talán legfontosabb költeménye. Pesszimista, dekadens mű, melyben azonban benne van a közös lét vállalása, a nemes emberi részvét, humánum és a vergődő, megszűnni nem akaró szerelem. A műben megjelenő jelképek nem boldogságot sugallnak, hanem nyugtalanságot, örökös mozgást és fájdalmat.

A régi szerelmi madárjelképek helyére új kerül, a szerelmesek galambok, gerlék, hattyúk, fecskék helyett vad héják képében jelennek meg. Az örök érzelmi paradoxon lett az egymás húsába beletépő héja -madár. Szerelmi vágyukat bántó, kellemetlen hanghatások kísérik: vijjogás, sírás, csattogás. A második strófa tartalmából kiderül, hogy nem két meghatározott ember sorsáról van szó, hanem minden minden szerelemről általában. Útjuk a Nyárból (fiatalság, boldogság) az Őszbe (öregség, szomorúság) tart. Ezt konkrétan a harmadik szakasz mutatja:

"Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk."

Az út eleinte egyre gyorsul (kelünk, megyünk, szállunk, űzve szállunk ), majd a végül hírtelen megállás, lehullás következik az őszi avarba, tehát a vég, a halál. A közösen vállalt reménytelenség az "-unk", "-ünk" ragokban kap jelzést.

A költemény minden képe szimbólum, vagy legalább is jelkép értékű. Ilyenek az út (életút), szárnyalás, nyárból az őszbe, héja -madarak, egymás húsába tépés, lehullás az őszi avaron, utolsó nász.

Szerelmük diszharmóniáját a forma is tükrözi az asszimetrikusan építkező versszakok ritmusában, szótagszámában, rímképletében. A strófák páros rímű sorait egy rímtelen sor zárja, így az AAX rímképlet semmibe csengő: /Idézet/

Mégis van az egész előadásmódban valamiféle harmonikus, őszinte pátosz, amely mögött kiegyensúlyozott, mély tudás és élettapasztalat rejlik. A céltalanság, a kiábrándultság megsejtésével szemben ott van az emberség, a gyöngéd jóság fájdalmat oltó érzése is.

Ady szerelmi lírájában az őszinte főltárulkozás, a nö- férfi viszonyban lévő érzékiség, testiség lefestése is újszerű. Finom egyensúlyt tart azonban Ady, ez nem erkölcs- csősz és nem is profán megnyilatkozás, hanem őszinteség- igény. A Léda- verseket ezen kívül a szerelmi extázissal összefonódó halálélmény, a nőben megtestesülő bűn és titok motiválja. A megbabonázás, a testi szerelembe való belezuhanás, belehalás az alapélménye a Héja- nász az avaron című költeménynek is.

Brablecz Enikő

Ady szerelmi költészete

Adynak a "Lédával a bálban" című műve a szerelmi költészethez kapcsolódik, Lédához való vonzódását jellemzi. Ady életébe e vad amazon, a vers hősnője első szerelmeként robbant be 1903-ban. Ez a hölgy a Párizsból hazatérő Diósy Ödönné, Brüll Adél volt, mitológiai nevén melyet költőnk adott neki Léda. Ez a szerelem nem is volt igazi, inkább testi vonzódás, nagy érzelmi fellobbanás, hisz soha nem teljesedhetett be, nem lehettek igazán egymásé, mert Léda férjezett asszony volt. A nő elhatározta, hogy magával viszi Párizsba, ami Adynkat, s 1904 februárjában már meg is érkeztek a Francia fővárosba. E szép városban, tartózkodása során megismerkedett az ottani korstílussal, s ekkor eszmélt rá, hogy kicsiny, de szeretett hazája mennyire elmaradott a nyugathoz képest. Hazatérve megpróbálta érvényesíteni eszméjét, új stílusát de sajnos sikertelenül. Az itteniek túl maradiak voltak az újításhoz, és Ady egyedül kevés a változtatáshoz. A verseiben is ábrázolódik a sok küzdelem, a reménytelenség. Az ő szerelmi verseit összehasonlítva a 15. századtól kezdve a magyar költőkkel igen eltér. Nem dicsőíti, nem magasztalja, nem isteníti párját, elődjei, kortársaihoz képest. Az említett alkotásban is a nemek harcát, küzdelmét mutatja be, érzékien, bosszúsan, mámorosan. Ez a pár misztikus. A fénybe sötétséget, az életbe élettelenséget hoznak, s mégis nagy kisugárzásuk mindenkit bámulatba ejt, szinte megrémiszt. Megjelenésük feszültséget, szomorúságot, lehangoltságot keltet. Ady nem is bírta már sokáig ezt a kapcsolatot, így 1912-ben végleg szakítottak. Ezt követően levelezés útján megismerkedett igazi szerelmével Boncza Bertával, a költő elnevezése szerint Csinszkával. Ez a szerelem igazi volt, érzelmekkel teli, őszinte, és k